A nagy ÁTVERÉS

Hallottál-e már a nagy ÁTVERÉS-ről?
Soha, senki sem mondta még el, hogy miről is van szó?

 Mi az, hogy nagy ÁTVERÉS?

Ez egy olyan dolog, amit még nagyon kis korunkban jól belénk neveltek...

Hogyha majd iskolába jársz, és jó bizonyítványt szerzel magadnak...

akkor egy nagyon jó állást fogsz kapni, és egy sikeres, jóhírű, nagy vállaltnál fogsz tudni majd dolgozni.

És ha hű maradsz a cégedhez, jól viseled magad és keményen dolgozol, hetente akár 40 órát is az életedből - 45 éven keresztül - a munkádnak leszel hajlandó szentelni, és szép lassan előrejutsz a vállalati ranglétrán, akkor majd...

megérheted, hogy 65 éves korodban nyugdíjba mehess, és boldogan élvezd a még hátra lévő éveidet...

Nos, EZT nevezik nagy ÁTVERÉS-nek!

"Ez az életfilozófia az ipari forradalom idején nagyon praktikusnak bizonyult. Ma is kifizetődőnek tűnhet mindazok számára, akik 1930 előtt születtek." (Robert KIYOSAKI)

• A munkaképes lakosság több mint 80 %-a nincs megelégedve a jelenlegi munkakörével, állásával. A vállalatoknál és hivatalokban dolgozók biztonságérzete egyre jobban csökken ...

Mi a helyzet Nálad?
Csak nem lettél az áldozata - TE is - a nagy ÁTVERÉS-nek?

• Mi magyarok - más országokban élőkhöz képest - meglehetősen sokat dolgozunk.

"Azért mert az ember nagyon iparkodó, még nem jelenti azt, hogy az idejét is jól használja ki. Nincs annál nagyobb balek, mint aki az élete javát, a megélhetéséhez szükséges anyagiak előteremtésére áldozza."
(Henry David THOREAU)

 "Olyan világban élünk ahol egyre inkább csalódás és kudarc vár azokra, akik sorsuk irányítását ki akarják kölcsönözni egy mindenről gondoskodó szervezetnek, vagy egy atyáskodó államnak.
A profi, következményeivel együtt vállalja, hogy sorsáért mindenek előtt ő felel - ő, és senki más. Aki visszariad ettől, aki nem állandó tanulásként fogja fel az életet, aki másoktól várja sorsának jobbra fordulását, az legjobb esetben is naiv amatőr, a középszerűség emberileg rokonszenves, de szakmailag sikertelenségre ítélt képviselője." (Cavett ROBERT)

 A 10 legfontosabb INDOK, amiért célszerűtlen alkalmazottként mások álmainak megvalósításán dolgozni.

10. Indok:
Az ember az életéből 90.000 órát más(ok)nak dolgozva tölt el csupán azért, hogy végül elmenjen egy raktárbázisra éjjeliőrnek, vagy szórólapokat osztogasson egy metró aluljáróban, miután - búcsúzóul - ajándékba kapott egy ólomkristály virágvázát.

9. Indok:
Hetente kb. 40 órát dolgozva az életéből, évente 2.000 órán keresztül a munkaadója céljaiért fáradozik. Cserébe kap 120 óra szabadidőt, - abszolút ingyen.

8. Indok:
Kemény volt a mai nap. Otthonában a televíziót nézve az ember rádöbben, már megint eltelt egy hónap, és nem volt ideje arra, hogy a családja tagjaival legalább egyetlen közös programon részt vegyen. A gyermekei sportversenyeken elért eredményiről is csak szóban értesül, mivel nem volt alkalma arra, hogy a helyszínen drukkoljon nekik.

7. Indok:
Reggelenként akkor kel fel, amikor még nem aludta ki magát, majd ezután egy olyan helyre utazik el, ahová egyáltalán nem kívánkozik, és a megélhetéséért olyan emberekkel kénytelen együttműködni, akiket nem igazán kedvel.

6. Indok:
Szívesen viselne más ruhát, ha nem írnák elő kötelezően, hogy mit vegyen magára?

5. Indok:
Az újságok, a televízió, a rádió és az internetes portálok szerint, a vállalatok napjainkban egyre gyakrabban a munkaerő elbocsátásokban látják problémáik megoldását. Az ember munkahelyének biztonsága minden nap veszélyben forog.

4. Indok:
Elkéredzkedni az embernek a főnökétől olyan érzés, mint annak idején engedélyt kérni a szüleitől, hogy elmehessen az osztálytársaival egy diszkóba.

3. Indok:
Jó hír. Sikerült megúsznia a legutóbbi elbocsátási hullámot! Rossz hír viszont, hogy otthon majd el kell mondania, a jövő hónaptól kezdve a cége 250 km-re lévő telephelyére kell járnia dolgozni.

2. Indok:
Bagóért nem érdemes dolgozni. Az emberek miért hajlandók erre? Igazi értékén kellene, hogy megfizessenek a munkánkért, nemde?

1. Indok:
Bizonyára ismer Ön is már olyan személyeket, akik - egy nem hagyományos tevékenységet folytatva - olyan kiegészítő jövedelemre tesznek szert, amellyel észrevehetően tudnak javítani családjuk életminőségén.

"A modern világ a kreativitás és a termelékenység területén egy újabb nagy ugrás bekövetkezése előtt áll, és a stabil munkahelyet jelentő állást, a holnap gazdasági valóságában már ismeretlen fogalomként tartják majd számon." (Fortune Magazine)

A félreértések elkerülése végett szükséges megjegyezni, hogy a fix állásban dolgozók megítélésében semmi elmarasztaló felhangnak nincs helye. Bizonyára vannak akik megtalálták a számításukat a jelenlegi munkahelyükön és munkakörükben. Élvezik is azt, amit csinálnak.

Elfogadják, sőt igénylik, hogy mások hozzanak meg fontos döntéseket helyettük. Mindezért cserébe, a kapott utasításokat ők lelkiismeretesen és szakmai tudásuk legjavát adva teljesítik.

Számukra egy jó tanács: "Igyekezzenek a rájuk bízott feladatokat adottságaik maximumát bevetve a lehető legjobban elvégezni! Tegyék meg ezt azért, hogy a cégnél tudatában legyenek a képességeiknek és tevékenységük hasznosságának. Ezt követően pedig, tűzzék ki célul, hogy váljanak minél előbb pótolhatatlanná a főnökük szemében!"

El kell viszont azt is mondani, hogy az alkalmazotti beosztásban dolgozók, jövedelemszerzési szempontból a jelenleg LEGKEVÉSBÉ HATÉKONY - munkabért a ledolgozott munkaidőért cserébe alapú - pénzkereső stratégia alapján kapják a jövedelmüket (lieáris jutalmazási elv érvényesülése). Emellett pedig, érdemes még figyelembe venni a főnök - beosztott, illetve a munkatársak közötti, alkalmanként feszültséggel terhelt viszonyból adódó stresszhatás elviselésének a kockázatát.

Azon is érdemes elgondolkodni, hogy a vágyaink megvalósításához szükséges anyagi hátteret - alkalmazottként - nem biztos, hogy a fizetésünkből valaha is elő fogjuk tudni teremteni...

Eljött az ideje, hogy felismerjük: leginkább a birkákhoz hasonlítunk szinte valamennyien. Követjük a tömeget, és igyekszünk megfelelni a közizlés elvárásainak. Nincs kedvünk "kilógni a sorból". Nem gondolkodunk, csak szófogadóan engedelmeskedünk.

Szembefordulni a nyájjal: nehéz, de nem lehetetlen dolog. Sosem lesz belőlünk alkotó ember, de még érdekes személy sem, ha nem vagyunk hajlandók a saját fejünkkel gondolkodni.

Nem kell félnünk a kritikától sem, hiszen csak így szabadíthatjuk fel az alkotó energiánkat és gondolkodhatunk eredeti módon. Merni kell bátran felvállalni egy általunk helyesnek vélt gondolat megvalósítását, és ellen kell tudnunk állni annak, amit helytelennek tartunk. Ha már mindenáron félnünk kell valamitől, akkor féljünk inkább a nem gondolkodástól!

 "A modern világ a kreativitás és a termelékenység területén egy újabb nagy ugrás bekövetkezése előtt áll, és a stabil munkahelyet jelentő állást, a holnap gazdasági valóságában már, ismeretlen fogalomként tartják majd számon." (Fortune Magazine)

"Egy munkahelyen való fix állásban dolgozás előrelépés volt abban az időben, amikor az emberek a mezőn tevékenykedtek - tavasztól őszig - és télen pedig, vagy kukoricát morzsoltak vagy disznót vágtak, és pokolian erős pálinkát ittak, hogy bátornak és erősnek érezzék magukat.

Számukra életminőség javulást eredményezett az, hogy télen-nyáron fedél alatt, változatlan intenzitással és jövedelem mellett dolgozhattak. Az sem zavarta őket, ha a főnökük úgy meghajtotta őket, mint Zinger a varrógépet... Minél nehezebb fizikai munkát végzett valaki, annál többet keresett.

Mára megváltozott a helyzet...